4. Ne aggódj, meg fogok!

Akkkooor itt az új rész!! Sajnálom, hogy ennyit késtem de a másik blogomat is írok meg ugye nincs mindig ötletem ehhez a bloghoz. De nem az a lényeg. A lényeg, hogy feliratkozókat kérek, komikat kérek és akkor HAVE FUN :DD

Liammel a stúdióban sétálgattunk egy ideig de mennie kellett.
-Figyi Larissa. -Szólt utánam mikor hátat fordítottam és elindultam. Megpördültem a tengelyem körül és ráemeltem nagy szemeimet.
-Igen?
-Mond csak ráérsz holnap este? Mármint tudod szóval... egy izére egy vacsira szóval tudod. Izéke...
-Eeeegy randira? -Mosolyogtam rá.
-Hát valami olyasmire. -Motyogott a padló felé.
-Oké. Mindenképp ráérek. -Villantottam egy hatalmas mosolyt. Visszamosolygott majd elindult. Kinyitottam a nagy stúdió ajtaját majd kisétáltam rajta. Tudtam, hogy Barbinak még sokáig fog tartani szóval megcéloztam a közeli könyvesboltot. Igen rá vagyok katava a könyvekre. Már sétáltam volna be mikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Megperdültem és Liamet láttam ahogyan felém fut.
-Larissa!!!! -Mikor beért térdére támaszkodva kifújta magát majd rámemelete yönyörű szemeit. -Larissa nem adtad meg a számod. -Mondta ki. Felnevettem majd megadtam neki és besétáltam a könyvek tengerébe. Az átható újkönyv illat megcsapta az orrom amit rögtön mélyen beszívtam. Kerek egy órát töltöttem külömböző könyvek társaságában majd mikor kaptam egy sms-t Barbitól, hogy menjek mert mindjárt megvan. Feltápázkodtam és kisétáltam a könyvek fogságából. Megint kaptam egy sms-t Barbitól így előkaptam a telefonom, hogy megnézzem csak sajnos nem néztem előre így neki mentem valakinek.
-Istenem sajnálom nem akartam. -Magyarázkodtam ugyanis a srác kávéja a pólójára ömlött.
-Bazdmeg! Istenem ez egy kibaszott új póló.
-É-én s-s-sajnáolm... -Dadogtam.
-Hát persze, hogy sajnálod. Te az a fajta lány vagy akit ki kell kerülni mert ő baszik másokra! Értem én tudod mit cseszd meg!! -Kissé felment a pumpám és bamm. Robbantam.
-Nem Te tudod mit?!! -Böktem a melkasába. -Te menj el a picsába! De rohadtul! Azt hiszed érdekel, hogy te vagy Zayn Malik! Mert ha ezt hisezd akkor kibaszottul tévedsz! Menj el a picsába és kapd be!! -Mikor végeztem emelt fővel távoztam. Éreztem magamon a tekinteté majd csak ennyit kiabált utánam.
-Dögölj meg!
-Ne aggódj megfogok! -Kiabáltam vissza majd elsírtam magam. Barbi állt meg mellettem. Bepattantam mellé majd emlékeztettem, hogy ma kell a kórházba mennem. Bólintott és egyenesen a kórházhoz mentünk. A váró tele volt de mivel időpontra jöttem szinte rögtön bemehettem.
-Dr. Palmer?
-Igen kincsem? - Mosolygot rám az orvosom.
-Mondja mennyi időm van még hátra?
-Nos ez elég sok dologtól függ és még ott van az....
-Csak mondja meg, hogy mennyi! -Szakítottam félbe.
-Huhhh. A rák egy hihhetetlen gonosz betegség. Pontosan nem tudom megmondani.
-Akkor nagyjából! -Sürgettem. Barbi csöndben szipogott a sarokban.

-Visszaemlékezés-

-17 éve-
2 éves voltam. A homokozóban játszottam az anyámtól kapott nyakékemmel mikor valaki megállt előttem.
-Szija. Bajbaja vagyok. És te?
-Lajissza. -Mosolyogtam kedvesen. Órákig játszottam az új barátommal.
-Leszel a legjobb bajátom? -Pislogott rám a nagy kék szemeivel. Bólintottam, majd furcs beszélgetésbe kezdtünk.
-És te meddig fogsz élni? -Nézett rám.
-Én örökre! 200 évig fogok élni és mindig veled leszek.

-5 éve a kórházban-
-Emlékszel mikor két éves voltál és megígérted, hogy kétszáz évig fogsz élni? -Szipogta Barbi miközben a kórházi ágyam mellett állt a kezeimet szorongatva.
-Lehet, hogy kissé túloztam és abból a kétszázból csak húsz lesz de mindig te leszel a legjobb barátnőm. -Nevettem fel kínosan.
-Ez nem vicces! -"Szídott" le.
-Tudom de ez van. Rákos vagyok és így is elég jól kihúztam eddig!
-ígérd meg, hogy csak úgy hagysz itt engem, hogy bolodg teljes életed volt.
-Olyanom nem lehet mert ha valaki belém szeret akkor annak fájni fog a itthagyom. És ki szeretne engem? Nézz rám csúnya vagyok!! -Zokogtam fel.
-Te vagy a legszebb és legcsodálatosabb ember akit valaha ismertem. -Ölelt át szorosan.

-Visszaemlékezés vége-

-100 nap. -Hajtotta le a fejét. -Szomorúan bólintottam majd lepattantam a vizsgálóasztalról. Kiviharoztam a kórházból és csak sírva szaladtam.
-Issi várj! -Kiabált Barbi. Megálltam a kocsi mellett és rácsaptam.
-Ennyi!! Ennyi jutott nekem!! Csak ennyi!!
-Csak ennyi? -Hült el Barbi.
-Babri! A sulis életem egy katasztrófa volt! Egy kibaszott ruha boltbvan dolgozom és ez még nem inden!! Mert sosem szeretett senki! Egész gimi alatt megkeserítette az életemet az a Styles gyerek és mégis végtelenül szerelmes voltam belé! Csak te vagy nekem!
-Csak? -Nézett rám szomorúan.
-ez nem egy lenéző csak. ez egy köszönöm csak. -Bújtam oda hozzá. -Anynira szeretlek köszönöm, hogy vagy nekem és sajnálom az előbbi érzelem kitörésemet.
-Semmi gond én a helyedben már megőrültem volna. Olyan kócos pszihopata lennék aki az ablakban ül és beteg gyerekdalocskákat énekel. -Ezen az önjellemzésen felnevettem majd megfordultam de olyas valakivel találtam szemben magam akivel nem akartam.
-Harry? Mit keresel itt?
-Louis eltörte az ujját és behoztam. De ez mellékes. -Legyintett. -Szóóóval belém voltál zúgva a gimiben? -Vigyorgott kajánul.
-Mész te a picsába! -Néztem rá higgadtan.
-Akkor randiznál velem Larissa? -Villatotta meg azt a mosoylát amibe 14évesen belzúgtam.
-Nem. -Adtam meg az egyszerű választ majd beültem Barbi mellé a kocsiba. Elég rendesen beletaposott a gázba mert tudta, hogy egy percel se bírom tovább nézni annak a tuskónak az önelégült arcát. Még a visszapillantóban is lehetett látni ahogyan a kocsit nézi és megállás nélkül vigyorog.

3. Old friendship or old love?

Oké nem nagyon olvassátok a blogot és ez elszomorít :'( komikat, feliratkozókat és akkor itt az új rész. Új izgalmak és azért ma hoztam mert még halogattam volna csak megígértem egy nagyon jó barátnőmnek Barbinak :) <3<3
U.I. :Sajnálom, hogy rövid lett...

Kiléptem a zuhanyfülkéből és magamra csavartam egy törülközőt. A tükör párás volt  így nem láttam magam. Egy laza mozdulattal letöröltem a párát és megláttam az egyötört arcképemet. Miért kellett találkoznom vele? Húhh híres énekes lett és van egy bandája. És akkor mi van?? Ugyan olyan szánalma kis féreg. Felkaptam egy szürke melegítőt egy fekete toppot és kisétáltam a fürdőből miközben hajamat egy törülközőbe csavartam. Tyler a kanapén ült és mint aki otthon van úgy dobta fel lábait a kis dohányzóasztalra. Megálltam az ajtóban és köhintettem párat.
-Khmm-khmmm. -Rámkapta tekintetét majd vissza is fordult a tévéhez. Fiúk meg a foci. De könyörgöm ez nem az ő háza. -MONDOM KHMM!! -Kiabáltam rá.
-Ahha igen. Mivan?
-Na jó itt a vége! Fáradt vagyok, ideges vagyok, egyedül akarok lenni szóval szépfú ha nem lépsz le most kicsit átrendezem az arcodat!!
-Hohoo nyugi. Megyek. -Emelte fel kezeit védekezés képpen. Amint elment Tyler ledőltem a kanapéra és be is aludtam.

Június 2.
-Másnap reggel-
-Él ez még? -Hallottam barbi hangját egészen közelről.
-Hmmmmm... Igen élek nyuszóó...
-Áhh zsír. Na most az a szitu, hogy másfél óra és indulunk mert nem késhetek el a fotózásról.
-Okéé. Oké. -Mondtam miközben lemásztam a kanapéról és besétáltam a fürdőbe. Felkaptam egy tépett csőfarmert egy fekete toppot és egy szürke kockás inget. Felkötöttem a hajamat majd feltettem egy kis szempilla spirált és kisétáltam a fürdőből.
-Nézd szivem én tisztellek és szeretlek de most nyomás vissza átöltözni. -Nézett végig rajtam Barbi. -Olyan vagy mint egy szürke kisegér. Gyere adok valami sexysebbet.

Barbi ruhája

Larissa ruhája

-Oké ez mind szép és jó de nem kell. Jó nekem a másik.

-Dögös vagy na indulás. -Biccentett fejével. Lesétáltunk a lépcsőn és beültünk a gyönyörű hófehér cabriójába. Megálltunk a fotósrúdió előtt és besétáltunk. Barbira ráaggattak valami szörnyű fukszia színű ruhát amiben aztán ott pózólt a fehér vászon előtt. Átsétáltam a lemezstúdióhoz ahol pont volt egy szabad szoba. Vettem egy extra nagy kávét két cukorral és besétáltam a terembe. Feltettem a fülest és énekelni kezdtem. Ki tudja meddig voltam ott de azt vettem észre, hogy figyelnek. Tudtam, hogy figyelnek. Az ajtóhoz fordultam és akkor megláttam Liamet. Liam Paynet aki a gimiben az egyik legjobb barátom volt. Rámosolyogtam majd od futottam hozzá. Karjaiba kapott és megpörgetett. 

-Jahhj istenem de hiányoztál! -Motyogtam a pulcsijába. 

-Te is nekem. Szép hangod van kislány. -Villanotta meg kedvenc mosolyomat. 

2. Ahhaaa!! You can sing!!

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog ez a rész is. Pozitív visszajelzéseket kaptam szóval folytatom. 3-4 komi és kövi rész. De ha több komit kapok akkor sem "haragszom" meg... :DD Iratkozzatok fel, komizzatok, osszátok meg a blogot meg minden!! Have Fun <3

Becsörtettem a lakásba és Barbi nevét ordítottam aki éppen karaokizott a nappaliba. Nos imádom a barátnőmet de amint meghallom, hogy énekel legszívesebben kimosnám szappannal a száját és kidobnám az ablakon azt a szörnyű karaoke gépet mert semmire sem jó csak arra, hogy engem kínozzon. Ennek a lánynak a hangja egy isten csapása.
-Barbiiiii!!! Hagyd abba az éneklést és figyelj egy percre. -Visítottam miközben ledobtam hatalmas táskámat a kulcstartó mellé és vizes hajamat egy kósza törülközőbe csavartam amit a kis fürdőből loptam el.
-I make you belive in meeeeeeee!! -Vonyította a pici mikrofonba. A konnektorhoz sétáltam és kihúztam az átokmasinát.
-Argghh!! Egy percre figyelnél rám?? -Vontam fel fél szemöldökömet.
-Ihhj ennyire rossz vagyok?? -Húzta el a száját félig nevetve.
-Nem drágám nem! Rossz lehet egy süti, rossz lehet egy matek dolgozat, rossz lehet egy ruha mérete de te.... Te egyszerűen fertelmes vagy. -Tettem csípőre a kezemet majd eldobtam a kis zsinórt a kezemből kisétáltam a konyhába.
-Kegyetlen vagy!! -Ült a konyha pultra.
-Nem csak őszinte.
-Oké mi a bajod?? Katlin volt az üzletben megint vagy mi??
-Igen de nem.
-Nem mi?
-Nem az a bajom. Emlékszel még Harryre? -Mondtam miközben idegesen felbontottam egy paradicsom levest és a fiókba vágtam erőből a a konzervnyitót.
-Persze, hogy emlékszem. Már, hogy felejthetném el azok után?? Tudod...
-Na ma találkoztam vele és "bocsánatot" akart kérni. -Mondtam affektálva a bocsánatot szót.
-Ééééééés??
-Ott hagytam de emelt fővel távoztam. -Mondtam elégedetten.
-Ohhhh szóval pofára estél?? -Vihogott. -De ezért jól vagy ugye? Mármint nem az esés miatt hanem tudod... -Piszkálta pulóverének az alját.
-Ezt meg, hogy érted??  -Szürcsöltem bele a paradicsomlevesbe.
-Háát utoljára akkor ettél paradicsom levest mikor le akartál fogyni mert Dagissának csúfolt az a barom.
-Nem számít. -Legyintettem. -Akarsz egy jó filmet nézni? -Sétáltam vissza a nappaliba. Barbi rávetődött a hátamra és sikítozva tántorogtunk a kanapéhoz.
-Mit szólnál inkább egy kis karaokihoz??
-Nem!!
-De... -Mutatta fel a mutató ujját amolyan "ne szakíts félbe" módon.
-Nem. Nincs de! Megyek zuhanyozni. -Integettem majd kisétáltam a fürdőbe egy kényelmesebb itthoni rucival. Ledobtam az ázott gönceimet és beálltam a forró víz alá. Kellemesen kirázott a hideg a forró víztől ahogyan a bőrömhöz ért. Mindig énekelek a zuhany alatt így most is elkezdtem.

"I've got rings on my fingers
And glitter in my hair
I bought a one-way ticket
And I just got here
I'm gonna run this town
Run this town
I'm gonna run this town
Run this town
I've got high heel stilettos
And I'm kicking in doors
And kissing your ass ain't what my lipstick's for
I'm gonna run this town
Run this town
I'm gonna run this town
Run this town tonight"

Épphogy befejeztem a versszakot mikor Barbi elhúzta a zuhany függönyt és amolyan "ahha megvagy" fejet vágott és felsikított vele együtt én is.
-Te tudsz énekelni!!Én úúúúúgy tudtam!! Viiii!! Én tudtam!! Mi volt a dal címe amit daloltál??
-Lucy Hale _ Run this town -Motyogtam miközben próbáltam magamra húzni a zuhanyfüggönyt, így legalább az alsó "fertájamat" takarva.
-Neked énekelned kell! Istenem! Te egyszerűen zseniális vagy!!! Te, teeeeeeeee!! Énekelj újra!! -Mutatott rám és egyenesen szadista feje volt. Ha nem ismerném sikítva rohannék ki a fürdőből több dolog miatt is. 1: Rám nyitott. 2: Nem ment el. 3: Elvárta, hogy pucéran magam előtt egy vékony zuhanyfüggönnyel énekeljek. 4: Ismerem és egyszerűen csak ijesztő.
-Oké énekelek ha adsz egy törülközőt.
-Jahhj az most nem fontos énekelj! Na gyerünk! -Tapsolt kettőt mire én suttogva elkezdtem ugyan azt a dalt. Végig énekeltem a dalt mikor majdnem kiestem a zuhanyfülkéből annyira megijedtem.
-Szép a hangod. -Mondta Barbi pasija Nathan. Ki tudja mióta támasztja az ajtófélfát de elég ideje, hogy "megcsodálhasson".
-Oké még valaki?? Nem akarod ide hozni a barom haverjaidat is esetleg?? Ohh várj ne hozd ide az egész gimit bizonyára kíváncsiak arra milyen vagyok soványan, pucéran!! -Fakadtam ki.
-Mi ez a nagy ordibálás? -Jött be Nathan legjobb haverja Tyler.
-Oké! Ez kész! -Kiáltottam el magam. -Zuhanyozni nem akarunk együtt?? -Néztem végig a haverjaimon.
-Noss.... -Nézett végig rajtam Tyler.
-Kifelé! -Mutattam az ajtóra de abban a pillanatba leesett rólam a zuhanyfüggöny és teljesen pucéran álltam előttük. -Oké feladom! Isten UTÁL engem!! -Mondtam majd egy törülköző után nyúltam ami nem messze tőlem volt felakasztva.
-Uhh viiiii!! Isi van egy ötletem. -Jelentkezett Barbi miközben én kizártam a fiúkat a fürdőből és elkezdtem felöltözni. Egy ülepes szürke melegítőt vettem fel egy sponge bobos pólóval és egy mamusszal. Hajamat laza kontyba fogtam és gyorsan fogat mostam.
-Tudod holnap lesz egy fotózásom és jöhetnél velem. Van a fotó stúdió mellett egy zenei stúdió és amíg én a fotózáson vagyok addig te dalolászhatsz. -Ja bocsika azt nem mondtam Barbi modell és meglehetősen jól keres vele. Félre ne értsétek nem ezért szeretem mert még bőven ez előtt barátnők lettünk de ez hosszú. Na ott tartottam, hogy: Vigyorodott el majd kiszökkent a fürdőből és egy laza "Moziba megyek Nathannel" itt hagyott. Várjunk csak akkor Tyler itt marad??

1.DAGIssa...

Hali meghoztam az első rész a blogomba remélem tetszeni fog. Mostantól csak két blogot fogok vezetni. Ezt és EZT! :DD komizzatok iratkozzatok fel meg minden. Remélem tetszeni fog.

Június 1.
Egy év. Egy év egy tizenéves lány életében hihetetlen kevés. Egy év a boldogságból. Mikor minden tökéletes volt akkor ment minden tönkre. Fájt. Az élet kegyetlenül kiszúrt velem de beletörődem. Bocsi egy kicsit előre halatam,amúgy a nevem Larissa Adlard és 19 éves vagyok. Nem mentem egyetemre még gondolkodom rajta, úgymond teret adtam magamnak. Egy kis ruhaboltban dolgozok Londonban közel a Trafalgar square-hez de nem ez a lényeg.
Minden Londonban kezdődött egy borús, sötét, esős napon. A pulton ücsörögtem és Barbira vártam, hogy jöjjön értem. Ja igen azt elfelejtettem mondani, hogy Barbi a legjobb barátnőm aki megengedte, hogy nála lakjak amíg talpra nem állok. Nagyon elmerültem a gondolataimban mikor a főnököm ledobott elém egy kis dobozt.
-Ez mi? -Böktem a nagy karton doboz felé.
-Ez az esti feladatod.  -Öltött magára egy álmosolyt.
-Tessék?? -Kerekedtek ki a szemeim.
-Szépen hozd előre a többi dobozt is és pakolj ki belőle. Aztán rakd ki a lista szerint a polcokra és a kifogyott termékeket dobd bele egy dobozba és pakold hátra az adomány szobába . Evangeline (Evánzselin) majd holnap elszállítja őket.
-De. -Kezdtem volna de belém folytotta a szót.
-Kell a munkád?? Ohh persze, hogy kell. Nos akkor csináld meg és holnap találkozunk.
-Viszlát Mrs.Fitzegrad - Motyogtam.
-Ja és holnap nem nyolcra hanem hét, félhétre kell jönnöd mert akkor jönnek a finom pamut fehérneműk és el kellrendezned őket szín és tapintás szerint. -Mondta majd gyönyörű szőke haját átdobta a vállán és emelt fővel kisétált a kis butikból. Ja lényegében ilyen a főnököm. Affektálva elismételtem előző mondatát majd hátrasétáltam a többi dobozért. Még nem voltunk bezárva de ilyenkor nagyon ritka a vásárló. Kikaptam zsebemből a telefonomat és mielőtt még késő lenne tárcsáztam barátnőmet. Szinte rögtön felkapta és nevetve szólt bele.
-Most indulok Isi. (Isi a becenevem)
-Ömm... Na igen... Maradj mert túlóráznom kell de nyugi viszek kínait haza felé. -Felkacagott majd elköszönt küldött egy "puszit" és letette. Ráhajítottam a legközelebbi kanapéra a telefonomat és levágódtam mellé. Totál szánalmas vagyok de ezt már tudom. Most gondolom arra gondoltok, hogy akkor barátom sincsen. Nos naggyábol igen, nincsen barátom és nem is volt egy ideje. Feltűrtem a kockás ingem ujját és nekiláttam a pakoláshoz. Éppen hátul pakoltam mikor hallottm az ajtó nyitódását jelző csengőt. Sóhajtottam egy nagyot, felvettem a műmosolyomat és kilépkedtem a pulthoz de amint megláttam ki lépett be lefagyott a mosolyom és előjött a mindjárt megöllek fejem. Katlin egy régi riválisom jött be talpig rózsaszínben a "csatlósaival".
-Ohhh a drága Larissa milyen jó színben vagy. Látom sikerült leadnod pár kilót, mennyit is?, Körülbelül 30-40 kilót?? Így már nem is illik rád a beceneved. Mi is volt az? Ja igen DAGIssa. -Vigyorodott el gonoszul.
-Ohh Kat te is jó színben vagy. Kevesebbet eszel vagy többet hánysz?
-Többet hány. -Jelentkezett vigyorogva az egyik "IQ bajnok" barátnője.
-Édes. -Mosolyogtam, majd hátra sétáltam és folytattam a pakolást. Mire vissza jöttem már eltűntek. Éppen egy nehezebb dobozt cipeltem mikor annak kiszakadt az alja és az összes létező ruha kiesett belőle.
-A francba! -Szitkozódtam majd letérdeltem és összeszedtem mindent. Nagyjából még két órán keresztül pakoltam mire véglegesen végeztem. Nyolc óra múlt pár percel szóval még nyitva van a kedvenc könyves boltom és a kedvenc kinai éttermem. Visszavettem a tépett farmeremet feltűrtem a kockás ingem ujját belebújtam a fehér conversembe és lekapcsoltam a hátsó világítást.
-Hol a kulcsom, basszus!! -Kétségbeesetten kuttattam a kulcsom után mikor vettem egy nagy ideges levegőt és kinyitottam a tenyeremet. És mi volt benne?? Na mi?? A kulcsom. Ököllel beleütöttem a márvány pultba majd elindultam bezárni az üzletet. Az eső rendesen rázendített mikor kiléptem. Remek isten direkt szivat engem. Fekete táskámat a fejem fölé tettem de rájöttem, hogy  ezzel semmit nem érek szóval visszavettem a vállamra és sétáltam az esőben ami egyre csak esett és esett. Besétáltam a könyves boltba ahol Mr.Litwin bright-friend az öreg bolt tulajdonos rögtön megismert és kedvesen köszönt nekem.
-Áddd drága Larissa máris kiolvasta azt a hatalmas könyvet??
-Igen remek volt. Imádom a romantikus regényeket.
-Nyugodtan válogass csak egy fiú van itt rajtad kívül szóval nem fognak előled elvenni semmit amit szeretnél mint legutóbb. -Mosolygott kedvesen.
-Igen az gonosz volt attól a lánytól. Igen az... -Motyogtam majd biccentettem és beljebb sétáltam körülnézni. Vizes konverzem csattogott a padlón de nem zavartattam magam. Rögtön kiszúrtam a könyvet amit kerestem és nyultam is érte mikor valaki szintén megragadta a könyv szélét.
-Ohh sajnálom. -Kaptam el a kezem.
-Nem, nem dehogy!! Tessék itt van. -Nyújtotta felém Charles Dickens: Szép remények című művét az igéző zöld szemű fiú.
-Vidd nyugodtan. Nekem meg van otthon csak nem találtam azért akartam megvenni. De ez butaság inkább meg kéne keresnem. -Nevettem fel kínosan miközben az ingem ujját piszkáltam. Nem mertem a szemébe nézni mert elvesztem volna benne. Éreztem magamon a tekintetét de nem viszonoztam.
-Akkor én keresek másik könyvet. -Motyogtam majd mutogattam a könyvek felé és sarkon fordultam de magamhoz híven elbotlottam a saját lábamban és kiterültem a kemény parkettán.
-Úr isten jól vagy?? Térdelt le mellém a fürtös fiú.
-Igen csak megöleltem a padlót. Tudod jó haverok vagyunk. Napi rendszerességgel ölelgetem őt. -Simogattam a fejemet mert eléggé fájt.
-Szarkazmusba menekülsz?? Ez a fegyvered?? -Vigyorgott miközben felsegített.
-Mondhatni?? Honnan veszed?? -Néztem rá.
-Nem tudom. Eléggé ilyennek nézel ki.
-Hogy milyennek? -Néztem rá.
-N-n-ne értsed félre. Én nem úgy értettem. Én...
-Hahahaha!!! Ne vegyél komolyan csak szórkoztam. -Boxoltam finoman vállba.
-Ez nem volt szép. -"Durcizott be".
-Nyugi nem szivatlak tovább. Nekem mennem kell szóval szia.
-Várj! -Kiálltott utánam.
-Hmm??
-Azt hiszem ismerlek. -Mutogatott, fején pedig látszott az elgondolkodás. -Larissa? Larissa Adlard? -Nézett rám csodálkozó tekintettel.
-Igen. Ho-honnan tudod? -Sütöttem le a szemeimet. Ha a nevemet hallom még mindig hallom ahogyan a többiek nevetnek rajtam.
-Egy gimibe játunk. Kilencedikes voltál mikor én végzős. -Még mindig értetlenül néztem rá. -É-én adtam neked azt a gúnynevet. -Suttogta. Már emlékeztem. Ő volt az aki elnevezett DAGIssának. Ő volt az aki a szemüvegem miatt csúfolt és aki aki lelökött a buszról. Ő volt aki pokollá tette a gimis éveimet mert nem voltam csini sovány, se gyönyörű, se semmi ilyesmi. Aki amiatt csúfolt mert szerettem olvasni és mert jó tanuló voltam. Utáltam és utálom őt...
-Mennem kell.
-Nézd én egy idióta kamasz voltam akkor és...
-Ne! Csak ne magyarázkodj kérlek! Miattad zokogtam évekig, és voltam magányos.
-Tudom, hogy egy igazi barom voltam. De nem tudom miért tettem.
-Ja és most azért nem csúfolsz mert lefogytam igaz?
-Nem...én...
-Viszlát Harry Styles! -Biccentettem majd emelt fővel távoztam. Ő volt az akit soha de soha nem akartam visszakapni az életembe.